Kockák

2008 október 3. | Szerző: csillagom35 |

 Soha nem akartam semmilyen kockába belepasszolni. Mindig, mindenkor kívülállóságra törekedtem, bár lehet épp ezzel paszíroztam magam egy másfajta kockába. A fiam is lázadozik minden divatos ellen, nem vevén észre, hogy sokan vannak ugyanígy, tehát ugyanúgy kockásodnak, csak éppen nem rózsaszín egyenpólót hordanak, hanem Bafomet szimbólumosat… Nem tudom…valahová mindenféleképp tartozunk, bármennyire is ágálunk ellene… sokáig hittem, hogy a dekadencia, a az arrogancia, a cinizmus megvéd, valamiféle támfalat ad a támadásokkal szemben, de csak félreértést, és meg nem értést szült, így a mosolyt választottam, a nyitottságot, naivságot. Azt tudom, hogy lázadó szellem sosem voltam, kimerült annyiban, hogy extrém ruhatáram van, nagymamám kiérdemesült 50-es évekbeli retiküljét hordtam, mert hittem, hogy illik hozzám, férfiinget vettem szoknyához és hasonlók, tizenévesen erősen festettem magam, aztán egyáltalán nem, ágáltam a hajfestés ellen, míg fodrász barátnőm nem lett. Bizonyára ez is egy kocka, csak kívülről absztrakt minták díszítik, és nem érti, csak ki a kockát lakja. Bár gyerekként hithű kisdobos és úttörő voltam, mindenkor forradalmi verseket szavaltam, nyakkendőket kötöttem, megjártam Zánkát, és boldog voltam, nyolcadikosként iskolarádiót csináltam, és visszanézve ez is kockaság, bár most már nem mernék semmi ilyesmibe belefogni, és nem is a hajdanvolt szép napokat akarom visszahozni, mert nem biztos, hogy annyira szépek voltak, csak egy másik kocka volt, kockáról kockára vándoroltam, vándorlok, javítgatom, szépítgetem, néha összetöröm, utána ragasztgatom, und so weiter…egyszer már talán találok egy általános kockát, ami teljesen semleges, és aktuális hangulatomnak és egyebeknem megfelelően velem változik, és nem kell magamnak alakítgatnom. Addig meg marad a mostani…