A kistündér

2008 július 5. | Szerző: csillagom35 |

 Mesebeli Alpok, hóhatár, mégis tomboló nyár. Mesebeli, békebeli osztrák kisváros, szűk kis utcácskák, gondosan megőrzött régi házak, nyugalom, rend, kézzelfogható béke. Városszélen gyár, kopott sínpár rejtelmesen kanyargózik közepébe, majd meghökkentő módon végeszakad, ide vonat már rég nem jár, kamionok próbálják a 16 méteres pótkocsit betornászni a szűk udvarra. Gyár mellett vízesés, több tízméteres, felette viadukt árnyéka vetül. A Salzach folyó vidám, türkizzöld vize ugrándozik a köveken, játékosan dobálja magát, méteres sziklagörgetegeket kerülget. Gyár végét a vízesés határolja, le lehet mászni a mohos kövek közé, az apró vízcsepp-eső kíméletlenül tönkreteszi a frizurát, sebaj, a látvány mindenért kárpótol. Nyakatekert magasságban a vízesés mellett párhuzamban vaslépcsők, megmászáshoz, leeséshez, kívánalom szerint. A tündérkét szinte nem is lehet észrevenni, csak ha kellően kiélezett érzékszervekkel, mesére fogható szellemmel találkozik, csak akkor mutatja meg apróságát, türkizzöld szeme vidáman villan, borostyán hajfonata repül, ahogy ugrándozik vígan a köveken. A hegyi emberek nem bántják, megszokták, vigyázzák, ahogy a tündérke vigyázza a vízesést, az álmos kisváros minden csodáját, szívbemarkoló nyugalmát, mosolygó embereit, csodaházait. Ha megszeret, neked is elárulja nevét, apró türkizzöld szemében pedig megtalálod a tündécskék titkait…