Via Mala

2008 május 30. | Szerző: csillagom35 |

 Via Mala…sokadszor olvasom Knittel könyvét, mindig nyugtalanságot, zavart kelt. Olvastam róla kritikát, hogy finoman szólva nem irodalmi, meg geil, és hasonlók, nekem pl. nagyon tetszik… talán mert a saját Via Malám jut róla eszembe minduntalan, a saját utam, sorsom tükröződik vissza, és ha lecsukom a szemem igenis hallom az Yzolla dübörgését,mintha az évek peregnének, és mivel mindjárt újjólag megszületek, az évek pergését nem homokszemcsék apró morajlásával mérem, hanem egy hatalmas vízesés dübörgő morajával, istenem, megint eltelt egy év, és a barátnőm jut eszembe, akit a sors már elsodort mellőlem, hogy a születésnapján felköszöntve így köszönt vissza: -minek örüljek, hogy megint eltelt egy év?- először mély pesszimizmust éreztem, aztán beláttam igaza van. A nagyszüleim is a magától értetődő természetességgel pergették a napokat, számolták az éjeket, tudván tudva, hogy lépteik a Földön kiszámítottak. Igen, újból eltlet egy év, a fiam nagykorú lett, vonszolja maga után csodaszép barátnőjét, aki mit ád isten lelkileg tök olyan, mint anno én ennyi idős koromban, ugyanaz a határozatlanság, lelki bizonytalanság, zavaros szülői háttér, és megpróbálok néha segíteni, nem rámenősen persze, csak ahogyan egy félig ember, félig még kamasznak lehet… végtelen türelemmel, mert a szülő úgyis hülye, hagy beszéljen kb. kettő percig aztán duguljon el, mert majd mi úgyis jobban tudjuk… végül is, ezen minden szülő átmegy, hogy retaldáltnak tartja saját szeme fénye, de ha baj van, akkor visszakérdez, hogy ezt miért nem mondtad… és ilyenkor legszivesebben bevennék egy marék nyugtatót, még szerencse, hogy ilyen nincs minálunk házi raktáron, és felveszem legszebb mosolyom és angyali, végtelen türelemmel, halkan, vigyázva mondom:- mondtam, kisfiam, csak nem figyeltél rám…-Hát igen, a nyár meghozta a tomboló meleget, azon hőséget, amit csak a nyári születésűek képesek élvezni igazán, gyilkos hőség, ugyanannyi áldozatot követel, mint a jegesen tomboló tél, de mégiscsak nyár van, varázsos, tomboló, és születésnapot hozó, és nem engedem semmilyen lélekölő robothétköznapnak, hogy elvegye a mosolyom, a kedvem, a szívderűm, a nyugalmam, a csodáim…énmagam…