Nyár

2008 május 30. | Szerző: csillagom35 |

Nyár sudár, barna, karcsú, ifjú, bronzbarna bőr, nefelejcskék ártatlan szem, hosszú aranyszőke hajkorona, feltekert narancsszín tunika, mely napkeltekor a kívánt árnyalatra festhető, épp az aktuális lélekállapotnak megfelelőn. Észrevétlen végigjárta birodalmát, kinyújtotta hosszú narancsujját, végigsimított a búzamezőn, minden nappal egyre érettebbé varázsolván, megtárgyalta a fecskepárral az aktuális napi helyzetet, tanácsot hallgatott meg, amire csak bólintott, de be nem tartott, vigyázva elhessentett néhány viharfelhőt, kinyújtózott, minden napkarját a lehető legmesszebbre nyújtotta, élvezte a ragyogást. Napokig ragyogott, hetekig, nem engedett egyetlen esőfelhőcskét sem maga elé, így szép lassan a ragyogásból ájulat lett, döbbenten fedezett fel egy ájult gólyát egy kiszáradt tó mellett, kezébe vette, elvitte egy patakocskához, megitatta, és szép csendesen intett a sarokba húzódott esőfelhőknek, hogy jótékonyan megöntözzék a földeket, szivárványt húzott a város fölé, és büszkén zsebelte be a gyermekek ámulatát, mert Nyár büszke, sudár, melegszívű, érző férfiember, aki mindenkire és mindenre vigyáz, örömöt és jókedvet szór a szívekbe, a csillagok is másképpen hunyorognak nyáréjeken, mikor az ájult meleg után a Tejútra felnézve egy-egy, vagy egy bizonyos nyár éjen meglátod sorsod a csillagokba írva, persze, ha kellőképp nyitva a lelked, szárnyal a szíved, és megfelelően beavatott vagy Nyár úrfi minden titkába….