Újból

2008 május 11. | Szerző: csillagom35 |

 Ma döbbentem rá, hogy újból lassan születésnapom lesz. A napok rohanásában, a hetek számolásában, a hónapok futtában újra nyár lesz, a tavasz már a szívembe költözött, kiegyensúlyozottá tett, lelassított lelkileg, a hétköznapok minden hajnali napfelkeltéje a csodákat, az aprókat még közelebb hozta. A csodavárás megmaradt, a szív dobbanásaiban a remény viszi tovább, minden nap úgy fekszem, és minden hajnalban úgy ébredek, hogy tudom, valami nagy dolog készülődik. a káosz, amit magamban és körülöttem teremtettem elsimult, a várakozás izgalma megmaradt. És a csöndben, amit szintén én teremtettem magam köré a megmagyarázhatatlan dolgok közé szép csendesen betelepszik a bizonyság. Vannak dolgok amik erősebbek nálunk. Vannak napok, amikor az igazságtalanság, és kudarcok ellen lázadok. Vannak napok, mikor belenyugszom, számolok lassan, nagyokat sóhajtok és kifújáskor kiengedek magamból minden feszültséget. Vannak napok mikor nem sikerül. Tisztán érzem, hogy visszaszámolok. A jelen helyzet, a munkám is csak tőlem függ. és tisztán tudom, érzem, hogy változni fog, mert így akarom. A megfelelő hely és idő is fontos. A forrófejűségem is le kellene néha küzdenem, de vannak napok mikor képtelen vagyok. Sokszor még mindig nem tudom helyes és való-e amit épp teszek, hogy kimondok mindent, vagy épp hallgatni kellene. Mindenkor lesznek helyzetek, emberek, amik erősebbek nálunk. És még mindenkor teljesült minden, amire tiszta szívvel vágytam. És nem tudom leírható-e, de valahogy mindenki, aki csak ártott nekem valamilyen szinten idézőjelbe téve meglakolt, minthogy én is hordom a koloncaim minden gonoszságomnak. Hagytam az időnek, a szívemnek, az angyaloknak, az eleve elrendelésnek, hogy tegye, mit tennem kell. És az idő, a szívem, az angyalok, az eleve elrendelés mind azt súgják jól döntöttem. És most szinte mindegy, hogy hagytam magam sodródni,és hagyni, hogy egy lélekben, szívben és jóságban, jellemben erősebb ember, aki a férjem vigyen magával. Vagy meggyóntam magamnak, és a szívem súgta mit kell tennem. Közeledvén egy újabb születésnap, csak megköszönhetem a férjemnek, a fiamnak, az angyaloknak, hogy néha megsúgják a helyes utat, és nem hagynak, hogy forrófejjel, bután nekimenjek minden falnak, ami csak az utamba áll…