Álmok

2008 január 20. | Szerző: csillagom35 |

 A gyerekkoromat szinte teljes egészében végigaludtam. Nagyszüleim sohasem korlátoztak ebben sem, mint egyéb másban sem, hagyták amit a természet adott. Ők is a hajnalban kelők és ebéd után álomba szenderülők táborába tartoztak, a mai napig jókat tudok aludni egy-egy hétvégi ebéd után. A férjem mindenkor sértésnek vette az alvásaimat, pedig tudván-tudta, hogy imigyen menekülök a hétköznapok kuszaságaiból, az álmokban keresem a helyem és a megnyugvást. Ő csak azt látta, hogy nem foglalkozom vele, hanem alszom. Vannak álmatlan időszakaim persze, meggyötör a telihold hívogató sugara, a nyugtalanságot és zavart csempész a boldog álomteli időszakaimba, kimerülté, és idegessé téve a nappalaimat. Egyszerűen nem tehetek róla, hatalmas álom és alvásigényem van. Csak a lenyomatokra emlékszem egy-egy álom viszont visszakísért, mint például a halott oroszlánok, amik ládákba voltak préselve, fenekük pedig az ég felé meredt, az út pedig egyre keskenyedett a szakadék szélén. Vagy a sötét álmok, amik mintha ébren lennék úgy történnek velem, és beleragadok a nyúlós álom-mocsárba egyszer csak valami külső késztetést érzek, hogy fel kell kelnem, mert az álom fogja maradok. Kimerülten, verítékben fürödve ébredek, és fogalmam sincs valójában hol vagyok. Alice is átélhette ugyanezt. A félig éber álmok, amik valóságosabbnak tűnnek a valóságnál, és a határvonal szó szerint a ködbe vész. A vészt jósló álmok, amik figyelmeztetnek, és a naiv, rózsaszínűcske álmok, amik vágyakat és hiányokat ébresztenek, de pótolják is a mindennapok feszültségét. Nekem az alvás ugyanúgy levezetés, mint a zenehallgatás, az írás, az olvasás, a rejtvényfejtés, vagy a kirándulás. A belső bizonytalanságom is mintha kevésbé tűnne nyomasztónak, ha eleget aludtam, bár az elég szó nagyon keveset takar. Az álmaim az enyémek. Talán a férjem azért is veszizokon, mert nem lát bele, nem tudja mi minden történik, mitől az álommosoly, és mitől a sírás az álmaimban, amikor fel sem ébredve történik mindez, és reggel nem emlékszem semmire. Talán a lélek tisztítja önmagát, hogy felvértezze az újabb küzdelmekkel teli nehéz napra, talán az angyalok simogatnak, suttognak, hogy hogyan tovább, ki tudja. Nekem fontosak…