Lélek-országút

2008 január 7. | Szerző: csillagom35 |

 Mintha egy pillanatra besűrűsödött volna a világ egy másodperc töredékébe. Vannak szavak, mondatok amik végig kísérik a lélek-úton tett játékomat. Mert a játék a legkomolyabb dolog a világon, mint a tündérmesék, igazak, s itt ismerszik meg a valóság. Ki veled, ki ellened, nem szerethetsz mindenkit, a mosoly visszatükröződhet, lemossa az irigységet, a bánatot. Újra felsejlik a nagyapám egy pillanatra, a mozdulat, amellyel a könyvet a kezembe adta. Nem sok olvasnivalót adott, de azok mindannyika őt tükrözte, s tükrözi vissza. Mantraként szoktam a mesék egy-egy mondatát magamban dúdolni, sorolni. A Hollókirály és más mesék volt az egyetlen mesekönyv, amit a nagyapámtól kaptam. Kopott, használt borító, benne a nagybátyám neve töltőtollal megrajzolva, dátum. A Hollókirály még ma is végigkiséri álmaimat. – Tündér anyám, öreg anyám a mosásod nincs készen ám, még nem jött el a Férjes Leány, Tündér anyám, Öreg anyám.- S mikoron a leány útrekelt és találkozott végre a mosónővel, a dal is megváltozott.: – Tündér anyám, Öreg anyám, a mosásod készen van ám, mert eljött a Férjes Leány, Tündér anyám, Öreg anyám.- A tanítása átsejlik a Lélek Útjain. Ne kapkodj, int a Tündér, ne siess, ne siettess senkit és semmit.Dúdolom a mosónő dalát, átélem, mantraként dédelgetem, ízlelem. A mese tanácsait, tanításait gondolom végig. Miért ne segíthetne nekem is, és miért ne segíthetnék másoknak is. Nekem is le kell koptatnom vascipőimet. Meg kell találnom a kék füvet, amely éjjel-nappal énekel és eltöri a vasat. Ki kell szabadítanom a sarokból a démonokat, szembeállni, szembenézni mélyen, hallgatagon, hogy érezzék vagyok elég bátor megküzdeni velük. A saját félelmeimmel. A saját rossz tulajdonságaimmal. A saját rossz felemmel. És miután leoldottam a Királyomat, a Hollókirályomat a szikláról, újúlt erővel kereshetem a következő mesét a lélek- utakon…A nagyapám mosolyogna, ha látna…