Határvonal

2007 december 20. | Szerző: csillagom35 |

 Fény és Árnyék vonalán billegek folyamatosan, minden nap mást hoz a világnak, minden nap máshogy élem meg magam. Apró tyúklépésekkel araszolok, vagy rohamtempóban tombolom végig napi utam. Vonz a fény és vonz az árnyék, nélkülük nem tudom egyensúlyozni magam. Nem tudok minden nap jó és tündöklő lenni, minthogy képtelen vagyok minden nap rossz lenni, nem tudok istenigazából gyűlölködni, de szívből megbocsájtani sem. Folyamatos lebegés ébren tart, kívülrő szemlélődni jó, de bele kell merülnöm a mindennapok zavaros folyamába, része kell, hogy legyen világomnak, én éljem a világom, ne a világ éljen engem. Egyedül vagyok, de nem érzem a magány sivár sikító ürességét, ha néha lecsordul is a könnycsepp az arcomon helyét a belső mosoly veszi át. Az ünnep legbelül jön el, nem kötődik naptárhoz és évszakhoz, a karácsony misztériumát sem az agyonhallgatott dalok és műmosolyú reklámcsaládok hozzák el.A fenyőfa is csak önmagát adja: szeliden haldokolva nekünk adja illatát, színét, lényét, egészét, és a lehulló tűlevelekkel sem múlik el egészen csak mássá változik, belénk ívódik, ünneppé válik velünk, bennünk. Az angyalok is csendben mellénk ülnek, a csillagszóró-varázslatában meglátni szárnyukat, ahogy megcsillan és csendesen mosolyogva szelíd-puha békét álmodnak körénk, rendbeteszik zűrzaros lelkünk, elfujják a fagyos jégujjakat szívünkről, és álmainkat puha-bársony-aranyszínű örömmel díszítik….