\n<\/p>
Az Utak V\u00e1ndora lett\u00e9l, v\u00e1llat vonva vetted tudom\u00e1sul. Mes\u00e9lted gyerekk\u00e9nt teheraut\u00f3 sof\u0151r\u00f6set j\u00e1tszott\u00e1l,\nkezedben fed\u0151 \u00e9s indult\u00e1l is, n\u00e9ztem r\u00e1d kikerekedett szemmel, hiszen\nel\u00e9rted, amit akart\u00e1l... k\u00e9nyszerp\u00e1lya, legyintesz, \u00e9s m\u00e1r nem\nszereted, mert bez\u00e1rva vagy egy f\u00fclk\u00e9be, napokig nem mosdasz, \u00e9jjel s\nnappal k\u00e9szenl\u00e9tben kell, hogy legy\u00e9l, minden percben figyelned kell, s\naz \u00e1lmaid sem pihentet\u0151k, mert nincs aki vacsor\u00e1t gy\u00e1rtson \u00e9s a k\u00e1v\u00e9t\nid\u0151ben az \u00e1gyba hozza, \u00e9s a kezed \u00fcgy\u00e9be tegye a legfontosabb dolgaid,\n\u00e9s amikor besz\u00e9lhetn\u00e9ked van akkor nincs, aki \u00e9beren, figyelmesen,\n\u00f3r\u00e1kon \u00e1t lesse szavad, igennel, nemmel, v\u00e9lem\u00e9nyt mond, hallgat, ha\nkell... (Volt egy bord\u00f3 alapon mint\u00e1s sz\u0151nyeg a kis szob\u00e1ban, ahol a\ngyerekkorom sz\u00edntere zajlott. \u00d3ri\u00e1si volt a rendetlens\u00e9g, engem nem\nzavart, mindig, mindent megtal\u00e1ltam. A sz\u0151nyegre felp\u00fapoztam amit a legfontosabbnak \u00edt\u00e9ltem meg, \u00e9s m\u00e1r rep\u00fclt is a var\u00e1zssz\u0151nyeg, \u00e9rdekes, hogy soha nem volt \u00fati c\u00e9lja, csak a az utaz\u00e1s sz\u00e1m\u00edtott, az indul\u00e1s, az \u00e9rkez\u00e9s m\u00e1r l\u00e9nyegtelen volt. Mindig k\u00ednosan \u00fcgyeltem r\u00e1, hogy semmi\nne l\u00f3gjon le a sz\u0151nyegr\u0151l, mert akkor ugye leesik.) N\u00e9zlek, mikor\nitthon vagy, l\u00e1badban az \u0151si ritmus, induln\u00e1l m\u00e1r mindig, mindenkor, az\n\u0151s\u00f6k j\u00e1t\u00e9ka ez, tudom, a l\u00fcktet\u00e9s, ami a V\u00e1ndorok saj\u00e1tja,\nlek\u00f6thetetlen, nyughatatlan, mindig \u00fatra k\u00e9sz\u00fcl\u0151, sz\u0171k\u00f6lsz, ha \u00faton\nvagy, mert hi\u00e1nyzom, sz\u0171k\u00f6lsz, ha itthon vagy, mert hi\u00e1nyzik az \u00dat\nmaga. \u00cdgy indult Cortez, Marco Polo, \u00edgy indult minden d\u00e9lben \u00fatnak a\nnagymam\u00e1d, b\u00e1r az orsz\u00e1g hat\u00e1rait sosem hagyta el. De minden nap \u00fatra\nkelt, vitte sz\u00edve, l\u00e1ba, az \u00dat maga. Neked a napkelte sz\u00edvsz\u00far\u00f3 csod\u00e1ja\nugyanolyan, csak a f\u00e1radt szemed miatt morgol\u00f3dsz kiss\u00e9, mert mindig\nszembe s\u00fct, az orsz\u00e1gokat \u00e9s hat\u00e1raikat id\u0151ben m\u00e9red, m\u00e9g k\u00e9t \u00f3ra \u00e9s\n\u00e1tl\u00e9ped Ausztri\u00e1t, a komp, Anglia m\u00e1r csak megszokott dolog, a t\u00e9rk\u00e9pen\na t\u00e1jak, mez\u0151k, vir\u00e1gok m\u00e1r \u00fatsz\u00e1mokk\u00e1 v\u00e1ltoztak, kavicsokk\u00e1,\nbenzinkutakk\u00e1, ahol sz\u00e1mon tartod hol adnak finom k\u00e1v\u00e9t... M\u00e1r tudod\nmelyik orsz\u00e1g mit k\u00edv\u00e1n \u00e9s mit k\u00edn\u00e1l, a parkol\u00f3kat figyeled, hogy ne\nmaradj egyed\u00fcl, mag\u00e1nyos vagy, sz\u00edved kit\u00e1rult, a l\u00fcktet\u00e9s a fejedben\nis zakatol, indulsz, m\u00e9sz, meg\u00e1llsz, pakolsz, a r\u00e1di\u00f3t csavargatod, az\nutat figyeled, emberek, arcok \u00f6sszemos\u00f3dnak az id\u0151ben, a helyek\nismer\u0151sk\u00e9nt \u00fcdv\u00f6z\u00f6lnek, a ciprusoknak el\u0151re k\u00f6sz\u00f6nsz, a tengert is\nszereted, megk\u00f3stoltad, tudod mit \u00e9reznek a kavicsok a parti\nhomokban... Ismered a vil\u00e1gok \u00edzeit, tudod Olaszorsz\u00e1gban mindig kit\u0171n\u0151\na k\u00e1v\u00e9, \u00e9s koszosak a benzinkutak...neh\u00e9z a v\u00e1ndor\u00e9let, de t\u00e9ged nem\nlehet skatuly\u00e1ba szor\u00edtani, szorongani kezdesz, depresszi\u00f3s leszel,\ntombolsz is egy id\u0151 ut\u00e1n, l\u00e1badban az \u0151si reszket\u00e9s, a ritmus, amit\ncsak a V\u00e1ndorok \u00e9rtenek... m\u00e1r megint indulnod kell...
\n<\/p>","type":"rich"}