{"version":"1.0","provider_name":"H\u00e9tk\u00f6znapok var\u00e1zsai- pont \u00e9n adjam fel?","provider_url":"https:\/\/holdasszony.cafeblog.hu","author_name":"csillagom35","author_url":"https:\/\/holdasszony.cafeblog.hu\/author\/csillagom35\/","title":"L\u00e1z","html":"<p>&nbsp;Az apr\u00f3 karmocsk\u00e1k alattomosan t\u00e1madnak, bel\u00fclr\u0151l, kiv\u00e9dhetetlen\u00fcl, tejszer\u0171 k\u00f6zegbe vonv\u00e1n a k\u00fcls\u0151 vil\u00e1got, mintha \u00faszn\u00e9k valamiben, k\u00f6zben a sz\u00e9d\u00fclet a f\u00fclz\u00fag\u00e1ssal \u00f3ri\u00e1si zajj\u00e1 dagad, belemer\u00fcln\u00e9k, engedn\u00e9m magam, h\u00e1tha legy\u0171r\u00f6m az \u00f3lmos f\u00e1radts\u00e1got, az er\u0151tlens\u00e9get, a hidegr\u00e1z\u00e1st \u00e9s ha megr\u00e1zn\u00e1m magam h\u00e1tha a l\u00e1z is kib\u00fajna bel\u0151lem. De csak fekszem, mert er\u0151m sincs felkelni, \u00e9rzem hogy bor\u00edtja el a torkom megint a gyullad\u00e1s, \u00e9s m\u00e9g mindig nem tudom mit is kellene elmondanom, mert m\u00e1r levettem mindent, ami teherk\u00e9nt nyomott, n\u00e9ha sz\u00edven sz\u00far m\u00e9g valami, ami m\u00e1r szinte nevets\u00e9ges, mert csak \u00e9n tartom \u00e9letben a bonyodalmat. A torkom m\u00e9ly\u00e9n a garat alj\u00e1n mintha valami gomb\u00f3c fek\u00fcdne, lenyelni k\u00e9ptelens\u00e9g, kik\u00f6pni is. N\u00e9zem a holdat mik\u00e9nt vonja ez\u00fcstbe az est\u00e9t, szinte tolakod\u00f3n fekszik mell\u00e9m a p\u00e1rn\u00e1ra, h\u00edv, vonz mag\u00e1hoz, mag\u00e1ba z\u00e1rna, ha engedn\u00e9m, m\u00e9g a d\u00e9lel\u0151tt sem tudja ki\u0171zni a s\u00fcrget\u00e9st, ha a holdra l\u00e9phetn\u00e9k tal\u00e1n minden kitisztulna. Eszembe jut mennyire v\u00e1gyom a sivatagot, a tengert, a s\u00f3s vizet, \u00e9s&nbsp; csak az apr\u00f3 harangocsk\u00e1kat figyelem amit az erk\u00e9lyajt\u00f3ra k\u00f6t\u00f6ttem, \u00e9s kellemes csilingel\u00e9ssel jelzik a nyit\u00f3d\u00e1st, mellette az \u00e1lomfog\u00f3 lust\u00e1n ter\u00fcl sz\u00e9t, k\u00e9nyelmesen, m\u00e9gsem fogja vissza az \u00e1lmokat. A l\u00e1z is lassan terjed sz\u00e9t bennem megint, \u00e9s k\u00e9ptelen vonalakat rajzol a plafon feh\u00e9rj\u00e9re, k\u00f6rvonalaz\u00f3dnak, \u00f6sszekusz\u00e1l\u00f3dnak, kisimulnak megint, egy kezet \u00e9rzek a homlokomon pedig most egyed\u00fcl vagyok, \u00f6sszeh\u00fazom magam a takar\u00f3 alatt, becsukott szemem m\u00f6g\u00f6tt a f\u00e9nyeket figyelem, lassan elengedem magam, h\u00e1tha&nbsp; az apr\u00f3 karmocsk\u00e1k, amelyek annyira k\u00f6dbe vonnak tal\u00e1n hamarabb eleresztenek \u00e9s engedhetem v\u00e9gre a t\u00e9lnek, a decembernek a kar\u00e1csonynak, hogy szivet nyissanak \u00e9s adhassak f\u00e9nyt, hogy kaphassak f\u00e9nyt \u00e9s sz\u00edneket. <br><\/p>","type":"rich"}