Folyamatosan

2009 január 10. | Szerző: csillagom35 |

 Mostanság egy kép lebeg előttem: nem is volt rég, pár napja, talán néhány hete csupán, de a kép napközben is felbukkan, mint egy emlék, amit nem akarod, hogy elfelejts, és élesíted is magadban, újra és újra előveszed, mert nem akarod a felejtés kútjába vetni,szóval a kép: ülsz a kanapé szélén és rám nézel, szívet markoló a nézésed, tudom, nem akarsz újra útra kelni, utálod már az utazást, unod már Európa útjait, neked az országok csak autópálya számok, és órákban méred a határait, még két óra és elhagyod Olaszországot,és a Brenner-hágón, jaj, csak ne legyen hó, és egyebek, néztél rám, esendő voltál, te a nagy és büszke férfi, aki már évek óta kimutatta sebezhetőségét, te aki a legváratlanabb helyzeteket is egy kőszikla nyugalmával és közönyével oldod meg, de Turet-szindrómát kapsz, ha nem találod meg a letett dolgaid, a szemed kékje rám villant, és túlcsordult a szívem, az egész életet szerettem volna veled magamhoz ölelni, amit leéltünk egymás mellett, nehéz volt, tudom, leginkább miattam és a dolgaim miatt, legyintesz, érzem, én sem vagyok könnyű eset, hát ez igaz, kedvesem, soha nem értettem miért ragaszkodtál hozzám, én engedtelek volna, menj, ha menni tudsz, magadhoz húztál, suttogtad a film közben, szebb vagy, mint Anne, pedig ez nem is igaz, de a szemedben látszott, komolyan gondolod, a képernyőn pedig pergett tovább a Hat nap, hét éjszaka, megtanultunk egymás agyára menni, és hosszú-hosszú idő múltán elviselni egymás hülyeségeit, csiszolódni, én vagyok a férfi és egyébb soviniszta beszólásokat derűs mosollyal nyugtázni, telefonon órákat beszélgetni a világ különböző helyeiről, hallottalak sírni, őrjöngeni, ordítani, a földszintig hallhatóan kacagni, tudtalak szeretni halálos szerelemmel, gyűlölni, mert vagy, és tudlak szeretni, mert láttál bennem valamit, amitől valaki lettem, nő, szikrázó, szipokázó, ragyogó, éhes szemeket elvető, újra téged felfedező és igérem soha el nem engedő. Soha, de soha nem értettem mit láttál bennem, a csúf kisbékában, mitől lettem neked királylány, akiért mindent megteszel,akivel játszhattam kényem-kedvem szerint, és csak sokára döbbentem rá, és a döbbenet a földig sújtott, hogy kivel is és mivel is játszottam hosszú évekig. Nem tudok bocsánatot kérni, és ezt te is tudod, erre már nincsenek szavak. Nem kérek semmit, mert nem kérhetek. Nem szánakozom, mert az sosem visz előre. Csak élni. Néha szomorún néztél rám: én maradtam neked. És ez akkora tűszúrás volt, amit csak szó szúrni képes. Nem, a legnagyobb az, hogy te maradtál nekem. Többet még  maga szent Rita sem adhat, pedig ő állítólag sok lehetetlen dologra képes.