Varázskő

2008 november 12. | Szerző: csillagom35 |

 Már nem emlékszem a gyerekkorom kedvenc játékára, nem rémlik fel a puhasága. Az egerem még ma is megvan, az egyik kedvenc volt talán, úgy rémlik. Fakó fényképen feltűnik még az akkori divat óriás-oroszlán, hogy hová lett, fogalmam sincs, babám is csak egy maradt meg, a szőke, a másikat valakinek elajándékoztam, de már nem emlékszem igazán erre sem. Soha nem kötődtem tárgyakhoz, bár szeretem őket, muzeális gyűjtögetési fóbiám nincs szerencsére. Viszont hiszek a tárgyak varázsában, hiszem, hogy a viselt holdkő-medál és fülbevaló hozzám tartozik, segít is, ha jól kérem.Hónapokig hordtam szívem fölött a melltartóba rejtve a rózsakvarc-követ, néha ki is esett, itt-ott nyomott, de hittem, hogy segített a szív-terheit egy kicsinykét elviselhetőbbé tenni. Ha néha fulladozom a kimondatlan szavaktól, mert képtelen vagyok kinyögni őket a holdkövet markolom, kérem segítsen. Álomországból kilépve a valóság szinte felránt olyan szintre, ahol nem és nem szeretnék lenni, de kénytelen vagyok, mert a létet viselnem kell, én választottam, én akartam, akadályait, gátjait is én állítom, én is tudom feloldani. Mindez szép és jó, csak néha az erővonalak összekuszálódnak, és képtelen vagyok kibogozni. Évekkel ezelőtt vakon hittem a tarotban, ma már csak szórakozásból vetem ki néhanap, mert mindig azt mondta a kártya, amit hallani akartam helytől, személytől és időtől függetlenül.Varázskövek pedig igenis vannak, kezembe veszem némelyik lüktet, rezeg, átforrósodik, átmelegít, magamra hangol. Némelyik csak kósza emlék-darabokat szabadít fel, a kő olyan zöld, mint első szerelmem szeme színe: nyár volt, tomboló, a fiú magas, világító zöld szemű, az első csók édes nyár ízét hozza vissza…A másik áttetsző, mint egy tünde, légies, tiszta, magas frekvenciájú, a harmadik rózsaszín, lebegtető, megvigasztaló, a kedvenc a holdkő, mint én titkos, távoli, tünékeny és változó, Maga Holdistennő segített, hogy rátaláljak, és hiszem segít továbbra is.