Köd

2008 november 5. | Szerző: csillagom35 |

 Az a fajta, amely a zsigereken át a szívet markolja, nem ereszti, s lehet kinnt ragyogó napsütés, felhők, játszi könnyűk, lehet, szakadó, csodaszép hóesés, ha a köd megfogott, nem ereszt, rabja maradsz. Lehet lila-, rózsaszín, homogén, csábítón gonosz, lehet mámorítóan fehér, szürke, amorf lényekkel teli.Nappal, vagy éjszaka. Csak a köd számít. Belemerülsz, úszkálsz is benne, élvezed a simogató, hűs köd-ujjak fura érintését, szeretőd ujját érezted így legutóbb, ily bizsergetőn bőrödön. Lehet vágyaid kisugárzása, bűneid testet öltése. Bármi. Kívánod a ködöt, és az érintését. A kisugárzást, és ami mindezekkel jár. Vágyod is. Képzeled is. És szép lassan, mint minden álom szép lassan testet ölt. Ködszeretőd mindenhová elkísér. Kísért is persze, benne van a lényében. Ez a dolga.