Félelem

2008 október 29. | Szerző: csillagom35 |

Vajon az ősember is meg tudta-e már fogalmazni ezt a kínzó, mardosó félelmet, ami átfolyik a falakon, bekúszik az ajtó és ablakréseken, nyirkossá hűti a levegőt, cseppfolyósítja, borostyán-gömbbe zárja a világod, és mikor már a tudat feszegeti a határokat, és robbantja szét a miazmás buborékot, és a repedéseken áthatol a fény…Döbbenten nézel körül, mert meg tudod már határozni a szobád falát, kirobban a feszültség belőled, szinte lerázod magadról és akkor, abban a másodpercben a kikristályosodott megoldás is a szemed előtt lebeg, és szinte fel sem fogod erre miért is nem gondoltál előbb… Vannak apró megrögzött gondolat- magok, amiket sehogy nem tudsz kiűzni magadból, rögeszmévé válik, és hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy meggyőzd magad a helyes útról, hiszen annyi csapdába beestél már, és próbálod kikerülni a következőket, és megtalálni a helyes irányt. Nem, nem mindig tudod a gonosz gondolat-magokat kiverni a fejedből, néha szinte zsongják a helytelen dolgokat. Hagyd, az a dolguk, ha találsz magadnak megfelelő utat, úgyis abbahagyják a kísértést. Egyszer csak. A jó gondolat-magocskák úgyis többségben vannak, és megfelelő mederbe terelgetnek. Elviekben legalábbis.